Freaky night

A polcot takarítottam a konyhában, mikor megszólalt Jules telefonja a pulton. Lemásztam a székről, kezembe vettem a készüléket és felvettem. Sergio hívta.
- Szia Checo!
- Sophie? Csá! – szólt bele vidáman. – Jules ott van?
- Szerintem épp a fa tetején ül, de mindjárt kiviszem neki a telefont. – válaszoltam, és kimentem a kertbe. Nevetni kezdett a telefonban.
- Felkergetted a fára? – kérdezte. A saját telefonom is rezegni kezdett a zsebemben.
- Ó basszameg, de híresek vagyunk. – morogtam. – Egy pillanat, engem is keresnek. – felvettem a saját mobilom. Indie hívott.
- Hello Rózsám! – nyihogott bele a telefonba. Elröhögtem magam.
- Szia, Indie. Nagyon unatkoztok Sergióval? Épp Julest hívja. Mindjárt visszahívlak, jó?
- Okés. – letettem a telefont, és visszatértem Checohoz. – Itt vagyok, mindjárt adom.
Kiértem a kertbe és megálltam az óriási tölgyfa alatt.
- Hé Superman! Sergio téged keres! Mássz le, csak ne törd össze magad! – kiabáltam fel a sötét lombnak, mert nem láttam hol van. Ágrecsegés, susogás, pattogás, majd a következő pillanatban 1,5 méterrel mellettem landolt a földön, szerencsére két lábon. Puszit nyomott a számra, majd vigyorogva elvette a telefont.
- Nem akarom tudni mi volt ez a cuppanás – hallottam még Pérez hangját. Elnevettem magam, majd leültem a hintaágyba és visszahívtam a barátnőmet.
- Na itt vagyok, szia – dőltem végig a kertibútoron. – Mi ez a nagy szervezkedés?
- Fogalmam sincs Checo mit akar, momentán nem is érdekel. – éreztem, hogy tervel valamit. – Ráérsz ma este?
- Hát, éppenséggel nem terveztem semmit mára… Miért?
- Jules otthon lesz?
- Legjobb tudomásom szerint igen.
- Jaj, nem tudnád elpaterolni ma estére? Kééérleek! – vette könyörgőre a figurát. Ránéztem az említettre, aki a fának dőlve beszélt, és engem nézett. Elvigyorodtam és biccentettem felé. Megrázta a fejét.
- Rugdossam ki a házból?
- Akár.
- Miért is?
- Kéne már tartani egy ilyen csajos-horrorfilmnézős estét. Te, Katy, Claire meg én. Pasimentesen. Csomó hizlaló kaja, fagyi, pletyka, hajfonás és beszaratós filmek. Na? – olyan lelkesen sorolta, hogy elnevettem magam.
- Jól hangzik.
- Akkor likvidálni tudod a pasid?
- Hát, éppenséggel elpaterolhatom… - elvigyorodtam és ránéztem. Összevont szemöldökkel figyelt engem, miközben letette a telefont. Úgy fest ő végzett Sergióval.
- Sikerüljön! 7-re ott leszünk mindannyian! Szerválj kukoricát és bort, a többit mi visszük! Csók! – és le is tette, időm nem volt válaszolni. Imádott franciám lezöttyent mellém a hintaágyra. A hajában néhány levél ékeskedett.
- Szóval hova akarsz te engem elpaterolni? – döntött végig az ágyon és csókolni kezdett. Elvigyorodtam, közben kiszedtem a zöldet a hajából.
- Akárhova, csak ne legyél itthon. Estére jönnek a lányok, horrort fogunk nézi és eszünk. – válaszoltam, és megnyaltam az alsó ajkát. Felsóhajtott.
- Szerencsétek van. Sergio azt akarja hogy este elmenjünk sörözni meg biliárdozni. Ő, Charles, Sam meg én. Úgyhogy nem leszek itthon. – vigyorgott, majd felült és az ölébe húzott. A telefonom újra rezegni kezdett a zsebemben, ezúttal sms-em jött. Sóhajtva húztam elő és nyitottam meg.
” Elég a romantikából! Húzzál be a városba és szerezz kaját! :D I.”
Felnevettem. Túl jól ismert már. Nyögve kimásztam Jules öléből.
- Bemegyek a városba, hozok kaját estére. Mikor mész? – kérdeztem és elindultam a ház felé.
- Most van 5, szerintem megfürdök és megyek.
- Jó, én akkor bemegyek. Vigyázz magadra este! – léptem oda hozzá és átöleltem. Ajkát az enyémre tapasztotta és mohón csókolni kezdett, keze közben a hátamon és a derekamon járt, majd belemarkolt a fenekembe.
- Biztos, hogy akarok én ma este bárhova is menni? – súgta az ajkaim közé. Kezeim becsusszantak a pólója alá, és végigsimítottam az oldalán. Nekinyomott a konyhapultnak.
- Igen, biztos. A srácok amúgy is a lábadnál fogva húznának ki a házból, a lányok meg tolnának. Ne hisztizz, menj! – toltam el nevetve magamtól. Rám vigyorgott, rácsapott a fenekemre, és felszaladt az emeletre.
Összeszedtem a cuccaim, majd kitoltam a garázsból a biciklim és felpattantam rá. Nagyon jó idő volt, a szél enyhén fújdogált, így a júniusi tikkasztó forróság sem volt már olyan elviselhetetlen, pláne hogy már lassan esteledett. A part felől viszont csúnya felhőket láttam közeledni. Végül is teljesen lényegtelen, úgyis bent leszünk a házban.
A városban vettem pattogtatni való kukoricát, két üveg bort és egy kis sárgadinnyét is. Lucas, a zöldségesbolt idős tulajdonosa rám mosolygott.
- Sophie, maga napról napra egyre szebb! – a ráncok elmélyültek a szeme körül, ahogy mosolyra húzta a száját.
- Ugyan – hajtottam le zavartan a fejem. Nem bírtam a bókolást.
- Mire ez a kis bevásárlás?
- A barátnőim átjönnek estére. Julest is elküldtem otthonról, abszolút férfimentes övezet. – elnevette magát.
- Azért csak óvatosan, hölgyeim! Ma van Szentiván-éj, ilyenkor bármi megtörténhet. Ahogy látom eső készül, ez pedig még komolyabbá teszi az ünnepséget. – mosolygott sejtelmesen.
- Én nem annyira hiszek ebben, de vigyázni fogunk. Köszönöm! – búcsúztam el, és hazafelé vettem az irányt.
Jules már nem volt otthon, mire visszaértem. Elpakoltam a vásárolt ennivalókat, és nekiláttam átrendezni a nappalit. Kihúztam a kanapét, ahol két személy tud majd aludni, és lehoztam az emeletről két matracot is. Megágyaztam a földön, közben széttoltam a foteleket és a kis üvegasztalt is. Pakolászás közben szólt a zene is, úgyhogy kicsit táncoltam is közben. Lehordtam az ágyneműket az emeletről, majd áttértem a kajákhoz. Felszeltem a dinnyét, és épp a bort bontottam fel, mikor csöngettek. Kimentem az udvarra, kinyitottam a kaput, de sehol senki. Összezavarodva mentem vissza a házba, ahol a konyha már nem volt üres. A három lány körbeülte az asztalt, és már a bort öntötték. Elvigyorodtam.
- Basszátok meg, jó? – mindenki felnevetett. A cuccokat behajigálták a nappaliba, a kihúzott kanapéra. Katy a kezembe nyomta az egyik borospoharat.
- Kanmentes szféra. Szentiván-éj. Horrorfilm. Wohoo! – mondott rögtönzött tósztot Claire, majd koccintottunk. Mikor megittam a bort, végignéztem rajtuk.
- Képesek voltatok végigjönni Nizzán pizsamában? – alig bírtam visszatartani a röhögésem. Indie a lábát lógatva válaszolt, a tőle megszokott lazasággal.
- Pont leszarom, mit gondolnak az emberek. Egyébként meg egy rövidgatya és egy póló nem túl kihívó, nem mindenki mondja meg, hogy pizsama. – vigyorodott el.
- Nem, csakhogy a te gatyád seggén épp Malacka vigyorog. – mondta Katy mire elröhögtük magunkat. Indie elhúzta a száját.
- De olyan aranyoooos! – hisztizett. Felsóhajtottam.
- Olyan kis irritáló, betépett feje van, úgy megverném – vigyorogtam.
- Ki az, akit te nem akarsz megverni a Micimackóból? Mesegyilkos – bökött felém Claire, miközben a dinnyét majszolta.
- Tigris. Ő a legjobb.
- Ecstasyt szed. – szólt közbe Indie.
- Nem érdekel. Oké, csináljátok meg a kukoricát, én is átveszem a pizsamám. – mindhárman elkezdtek „Huujjajj”-ozni, mert tudták, hogy Jules pólójában és boxerében alszok. Kinyújtottam a nyelvem.
- Irigyek vagytok.
- Nem éppen. Rajtam is Sam cuccai vannak. – vigyorgott Katy.
- Na tessék, őt is lehet szekálni. – ahogy ezt kimondtam, hatalmas mennydörgés robaja töltötte be a házat. Mindannyian felsikítottunk, a lányok leugrottak a székről. Fél másodperccel később elkezdett szakadni az eső is.
- Baszki. – bökte ki Claire, mikor már nem volt az ájulás határán.
- Ekkora beszari bandát. Így akarunk mi horrort nézni? – nevette el magát Indie. Nevetve mentem fel az emeletre, hogy becsukjam az ablakokat, majd felvettem a pizsamám. Leérve láttam, hogy ők miket hoztak. Volt a pulton Nutella, eper és vaníliafagyi, csokis süti és pizza. Felsóhajtottam és körbenyaltam a számat.
- Milyen filmet hoztatok? – kérdeztem, miközben a számba tömtem egy szelet pizzát.
- Elhoztam a Kört, de itt van a Sikoly is. – vigyorgott Katy, miközben az epret a Nutellába mártogatta és úgy kapta be.
- Uramisten – kerekedett el Claire szeme. – Sikoly? Ember, én azt sose mertem megnézni eddig. Minden misztikus meg gyilkolós szart, de azt nem bírom. – mondta, és öntött magának egy pohár bort.
- Én még nem is láttam. – mondtam. Indie felröhögött.
- Nem nagy durranás, komolyan. ZS-kategóriás, semmi ijesztő nincs benne. – vigyorgott. – Amúgy én elhoztam a Szex és New York első részét, a horrort úgyis csak akkor nézzük majd, ha sötét lesz, nem? Majd 10-11 fele.
- Oké – egyeztem bele, majd felkaptam két tálat, és átvonultam a nappaliba, és lepakoltam az asztalra. Áthordtuk a kaját, majd bekapcsoltuk a tévét. Remek kis estének néztünk elébe.

Indie épp feketére pingálta a lábujjkörmeim, miközben én Katy haját próbáltam parkettába befonni.
- Fúj, muszáj pont feketére? – húztam el a szám, ahogy láttam, hogy egyre sötétebb lesz a körmöm.
- Ne rinyálj már! A fekete igenis menő! – vigyorgott, majd felemelte a lábát, hogy én is lássam az ő körmeit, amik szintén feketék voltak.

Indie alapjában véve nagyon vadóc volt. Fekete haj, kreol bőr, ami dél-amerikai származását tükrözte. Bal lapockáján és vállán tetoválás, orrában apró karika. Alacsony volt és nagyon karcsú.
Ő volt az, akiben a másik felemet láttam, vele tényleg mindent meg tudtam beszélni. Nem voltak titkaink egymás előtt, nagyon régóta ismertük egymást, egy cserediákprogramon keresztül találkoztunk.

Katyt körülbelül 3 éve ismertem meg itt Nizzában, a parton. Magas volt, hófehér bőrű, szőke hajú és kék szemű, én pedig eleinte iszonyatosan féltékeny voltam rá, de azóta ez elmúlt, és nagyon jó barátnők lettünk.

Claire-rel pedig együtt táncoltam még középiskolában. Számtalanszor lesérült, úgyhogy egy idő után abbahagyta, pedig nagyon tehetséges volt. Megállíthatatlanul göndörödő világosbarna haja és zöld szeme nagyon különlegessé tette, igazi szépség volt.

Miután mindenki haja be lett fonva – a létező összes variációt megcsináltuk -, csillogtak a lábkörmeink, valamint megettük az összes kaja felét, besötétítettünk, bezárkóztunk, és bekapcsoltuk a Kört. Én a film felét a takaró alól néztem végig, ugyanis nem annyira bírtam ezeket a természetfeletti sátános gyilkolászós gyöngyszemeket. Indie mellettem feküdt, és állandóan azzal szívatott, hogy hirtelen megragadta és rángatni kezdte a lábam, amire én természetesen halálsikollyal reagáltam. Ilyenkor mindenki más felugrott és ordított, a frászt hoztuk a másikra, majd elnevetettük magunkat.
Sikeresen túléltük az első filmet, de az biztos, hogy éjjel nem sokat fogok aludni. Katy nem mert kimenni egyedül a wc-re, Indie állt az ajtó előtt míg végzett. Felbontottuk a második üveg bort is.
 

A vihar iszonyú erővel tombolt, az ég folyamatosan dörgött. Indie elvigyorodott.
- Sophie, tedd be a Sikolyt! – ugrálni kezdett a matracon. Claire felnyüszített.
- Jaj Isteneeem! Jó, de ha valaki megfogja a lábam, vagy rám telefonál, azt kinyírom! Esküszöm! – felnevettem, és bekapcsoltam a DVD-t.

Embertelenül sokat ettünk és ittunk ma este. Én már majdnem megborultam, Indie a lábam csikizte, Claire a takaró alól kukucskált ki, míg Katy élénken nézte a figyelmet. A fejem oldalra billent, és lehunytam a szemem, de ekkora hirtelen neszt hallottam, mintha valaki járkált volna a folyosón. Felültem az ágyon és kifelé nézelődtem, de sötét volt, nem láttam semmit.
- Mi az? – kérdezte Indie.
- Nem tudom, mintha valaki járkálna odakint. – válaszoltam bizonytalanul. Claire holtsápadtan nézett felénk.
- Ez nagyon rossz vicc, kiszállok! – tiltakozott.
- Nem vicceltem. – mondtam, majd kimásztam a takaró alól, és kiosontam a folyosóra. Felcsaptam a lámpát, de nem láttam senkit. Megfordultam, és levert a hideg verejték. A kertbe vezető ajtó résnyire nyitva volt.
- Ugye egyikőtök sem nyitotta ki a kerti ajtót? – kiabáltam be a nappaliba, miközben visszazártam. Indie termett mellettem.
- Nyitva volt a kamraablak, most néztem meg. Azt hiszem társaságunk van. – hadarta halkan és komoran, de nyomát nem láttam rajta félelemnek.
- Uramisten. – sápadtam el. A konyhában álltunk, a folyosón pedig lekapcsolódott a villany. Mindketten összerezzentünk.
- Vissza a nappaliba! Maradj velük! – sziszegtem neki, és a nappali felé löktem. Koppanást hallottam a lépcső felől, majd fojtott nevetést. Rohanni kezdtem felfelé, de félúton sem jártam, mikor elsötétült az egész ház. Felsikoltottam, és a falhoz lapultam. Odalent is kitört az ordítozás. A szívem vadul kalapált, a lábam remegett, ahogy vaksin pislogtam a sötétbe. Lent az én nevem kiabálták. Épp le akartam futni, mikor dobogást hallottam az emeletről. Nagy levegőt vettem, felrohantam a lépcsőn, majd megálltam a folyosón. A lenti hangokat mintha elvágták volna, némaság honolt az egész házban, ami még mindig vaksötétbe burkolózott. A hirtelen beállt csöndben csak a saját zihálásom hallottam.
- Ki van itt? - hiába próbáltam magabiztosan megszólalni, a rémülettől megremegett a hangom. Választ nem kaptam, csak suhogást, egy lépés zaját, aztán a következő pillanatban egy éjsötét árnyék vált ki az eddigi feketeségből, s egyenesen a falnak szegezett. Halálfélelem áradt szét bennem, de mielőtt kiálthattam volna, az alak befogta a szám, teste az enyémnek feszült. Egyik kezem lefogta, és mielőtt a másikkal üthettem volna, hozzám hajolt és ajkával végigsimított a nyakamon. Egész testemben beleborzongtam, a karomon felmeredtek a szőrszálak. De fél pillanattal később a nedves esőillaton kívül mást is éreztem. A vér dübörgött a fülemben, ahogy magamba szívtam az ismerős és szeretett illatot. Villámcsapásként ért a felismerés.
- Jules? - kérdeztem remegő hangon. Válaszul ajkát az enyémhez érintette, és finoman csókolni kezdett. Derekamnál fogva magához húzott, miközben ujjaim esőtől vizes haját szántották, s készségesen válaszoltam forró ajkának sürgető szavára.
- Meglepetés – súgta a fülembe, és beleharapott a fülcimpámba.
- Nem vagy normális. A többiek is itt vannak? - kérdeztem libabőrösen, miközben kezeim becsúsztattam nedves pólója alá, ami a testére tapadt, és simogatni kezdtem a mellkasát.
A kezdeti rémületem felváltotta az izgalom.
- Mindenki, de most ne velük foglalkozz, hanem velem! - válaszolt, majd ismét megcsókolt. Nyelve lassan táncolt az enyémmel, miközben végigsimított a derekamon, aztán kezét becsúsztatta a pizsamanadrágom alá és simogatni kezdett. Lassú volt és alapos. A vállába markoltam, arcom a pólójába temettem, hogy ne kiáltsak fel. Két ujjával mozgott bennem, míg én vonaglottam a kéjtől. Pontosan ismert már, tudta, hogy mivel és hogyan sodorhat a határra, és azt is tudta, hogy mikor kell átlépni azt. Így mikor a gyönyört már nem lehetett tovább fokozni, egy utolsó mozdulatától összerándultam, forróság cikázott végig rajtam és felkiáltottam. Ajkát gyorsan az enyémre szorította, hogy elhallgattasson, miközben elvigyorodott.
Felsóhajtottam, ahogy kicsit eltávolodott tőlem, kezével megtámaszkodott a fejem mellett.
- Utállak, te dög! Hogy vagy képes ilyet tenni? - vontam kérdőre.
- Nem úgy tűnt, mintha egy pillanatig is ellenkeztél volna, így a kérdést nem veszem figyelembe. Egyébként meg Szent Iván-éj van, azt hitted megúszod? - kérdezte cinkosan, bársonyos hangon, amit órákig képes voltam hallgatni.
- Hát ilyenre álmomban sem gondoltam volna – feleltem, és éreztem, ahogy ravaszul végigsimított az egyik mellemen a pólóm alatt, hideg kezének érintésétől megborzongtam.
- Pedig ez még csak a kezdet – mondta. Ebben a pillanatban visszatért a világítás a házba, úgyhogy már láthattam azt is, ahogy pimaszul vigyorog előttem. Tenyerem az arcába nyomtam, mire felnevetett.
- Ezt mire értsem?
- Majd meglátod – vonta fel a szemöldökét.
- Bianchi! - valaki a nevét kiáltotta odalent. Felismertem Charles hangját.
- Ez a végszavam. Még látjuk egymást ma, chéri – mondta, aztán utoljára magához húzott és forrón megcsókolt, de úgy, hogy beleremegett a térdem. A következő pillanatban már ott sem volt, a lépcsőn futott lefelé, aztán kiabálás és ajtócsapkodás. Vége.

Félig sokkot kapva másztam le a lépcsőről és álltam meg az aljában. Indie, Katy és Claire a konyhában álltak, ők is legalább annyira meg voltak döbbenve, mint én, de arról fogalmam sincs, hogy itt lent mi történt.
- Ezek nem normálisak – szólalt meg Indigo.
- És azt mondták lesz folytatás is – válaszolta Katy, akinek pirosas folt virított a nyakán, gondolom Charles keze volt a dologban.
- Sam ezt adta ide – nyújtott felém Claire egy papírdarabot, amire egy klub neve volt ráfirkantva, semmi több.
- Én kezdek félni ezektől – vigyorodtam el.
- Mit akarnak még? - kérdezte Katy. Indie elindult a lépcső irányába.
- Sosem tudjuk meg, ha nem megyünk el. Soph, van ruhád?
- Akad – válaszoltam és elindultunk a gardrób felé.

Egy órával később – immár nem pizsamában- taxiba ültünk és a megadott klubhoz mentünk. Úgy emlékszem, hogy egyszer jártam itt életemben. Óriási tánctér, bárpult, asztalok, az emeleten néhány kiadó szoba.
- És most? Hol vannak? - kérdezte Katy és belekortyolt a Pina Coladájába.
- Gondolom itt is lesz valami csel – mondta Indigo és megkavarta a saját és az én mojitómat is.
- Menjünk táncolni! - vontam fel a szemöldököm és elmosolyodtam. Megittuk az italokat, és nekibátorodva elindultunk a tánctér felé. Indie-vel szokás szerint már majdnem leszbikusnak vélhető táncot produkáltunk, amin mindketten röhögtünk, az ellenkező nem egyedei viszont értékelték. Nem sokkal később egy ismeretlen kért fel táncolni, gondolom látott minket.
Világosbarna haja művészien kuszára volt zselézve, vakító fehér mosolya volt, de nekem túlságosan nőcsábász és szépfiú volt. Ennek ellenére elmentem vele táncolni. Jól mozgott, de mikor a keze a derekamról minduntalan a fenekemre vándorolt, kicsit besokalltam. Épp szólni akartam neki, hogy rossz helyen tapogatózik, mikor egy kar fonódott a derekam köré és elhúzott az addigi táncpartneremtől. Amint megéreztem a hátamnak feszülő mellkast, tudtam, hogy kinek kell ezután köszönetet mondanom.
- Haver, keress magadnak más csajt, ő már foglalt! - rivallt rá Jules-re az illető, akinek még a nevét sem tudtam. Ő egy karmozdulattal maga mögé húzott, és szembenézett a pasassal.
- Egy kis tisztelet a gyengébbik nem iránt nagyon sokat tud dobni egy férfin, barátom. Kétszer gondolt meg, hogy mit mondasz, és hogy kinek mondod, világos? - vonta fel a szemöldökét. A férfi dühösen nézett rám, de Jules ismét elém került.
- Jobb, ha eltűnsz, ne akarj hülyeséget csinálni! - mondta neki összevont szemöldökkel, mire az illető vicsorogva eltűnt a tömegben.
 

Jules visszafordult hozzám és átkarolta a derekam. Fehér inget és fekete farmert viselt, a haja is száraz volt már, és olyan bódító illata volt, hogy arról is megfeledkeztem, hogy kikkel jöttem ide.
Érdeklődve elmosolyodott.
- Ez mi volt?
- Semmi.
- Hát pedig szerintem nem volt semmi. Nem gondoltam volna, hogy majd harcolnom kell érted.
- Nehogy azt hidd, hogy nem tudtam volna elbánni vele! - húztam fel az orrom.
- Az a dolgom, hogy megvédjelek – mosolyodott el és homlokon csókolt. Mögötte egy pillanatra láttam Katyt és Charlest elsuhanni. Tehát a többiek és célba értek.
- És ki találta ki ezt az egészet? - érdeklődtem, miközben vezetni kezdett.
- Miért érdekel? - duruzsolta a fülembe.
- Puszta kíváncsiság.
- Sajnos nem mondhatok semmit.
- Akkor kapd be! - feleltem, mire elnevette magát.
- Mutathatok valamit? - kérdezte.
- Miért?
- Érdeklődöm.
- Nem érdekel, táncolni akarok – vigyorogtam, mire megforgatta a szemét. Csípőjét az enyémhez szorította, így megértettem, mire gondol.
- Táncolj alattam – mormolta, aztán megcsókolt. - Ne várass sokáig!
- Türelmetlen vagy – válaszoltam, és végigsimítottam a combján. A derekamnál fogva a vállára kapott és megindult velem a tömegen át.
- Hé, tegyél le! - visítoztam nevetve, mire megpaskolta a fenekem, aztán letett egy felfelé vezető lépcső aljában. Leesett az állam.
- Kivettél egy szobát?
- Lassú vagy, chéri, azt hittem hamarabb rájössz – búgta a fülembe, aztán megfogta a kezem, és felvezetett. A folyosón végighaladva megálltunk egy szoba előtt, amit kinyitott a nadrágjában lévő kulccsal. Bezárta mögöttünk az ajtót, a kulcsot a zárban hagyta, majd felém fordult, és a falnak szegezett. Ismerős helyzet. Ajka újra és újra felfedezte bőröm minden egyes négyzetcentiméterét, ami már lángolt. Gombolni kezdtem az ingét, miközben ő lehúzta a ruhám cipzárját és lecsúsztatta rólam. Kioldottam az övét, majd vigyorogva húztam le róla a nadrágot. Keze a combomon és a fenekemen kalandozott, miközben én a hátát simogattam, és végig a nevem suttogta, forró lehelete égette a bőröm. Lábaim a dereka köré kulcsoltam, mire felkapott és az ágyhoz vitt. Előtte letett, majd mögém lépve csókolgatni kezdte a vállam és a hátam, miközben kezével a mellem simogatta. Felnyögtem, és szembe fordultam vele. Sötét szemei lángoltak, ahogy végigsimított az arcomon. Nem szólt semmit, csak lefektetett az ágyra és fölém hajolt. Újra birtokba vette a számat, heves volt és szenvedélyes, nyoma nem volt finomkodásnak, de nem is vágytam most rá. Érezni akartam őt, vadul, korlátok nélkül. Harapdálni kezdtem a nyakát és a vállát, mire megragadta a derekam, de nem hagytam abba. Hangosan felsóhajtott, aztán lehajolt és a fogával húzta le rólam a csipkés bugyit, majd a sarokba vágta és újra fölém hajolt. Ujjaim beakasztottam a bokszere szélébe, és lehúztam róla, majd vigyorogva elhajította. A derekamnál fogva felhúzott és az ölébe ültetett. Hangosan felnyögtem, ahogy megéreztem magamban, de nem volt időm, mert újra birtokba vette ajkaim, nyelve szüntelenül kényeztetett, miközben csípőjét lassan mozgatni kezdte. Újra és újra végigremegtem. Lábaim a dereka köré kulcsoltam, és vele együtt mozogtam én is. Minden egyes idegszálunkkal a másikra figyeltünk, ahogy elborított minket a vadság és a szenvedély. Ki voltam rá éhezve, jobban vágytam rá, mint valaha, és mindent megadott, amit akartam.
Felsóhajtottam, ahogy finoman a fogai közé vette az egyik mellbimbóm. A hajába markoltam, hátrahúztam a fejét, és a szemébe néztem. Vágyat és szerelmet láttam benne. Újból megcsókolt, közben még közelebb húzott magához, egyre vadabb volt, mígnem elakadt a lélegzetem és egész testemben végigremegtem. Tüzes borzongás járt át, ahogy a szeretett férfi szemébe néztem, s hallottam, ahogy fojtott hangon felnyög és magához ölel. Mindketten levegő után kapkodtunk, ahogy végigfeküdt velem az ágyon. Sokáig nem szólt semmit, csak a szemembe nézett, mosolyogva, miközben a karom simogatta. Felkönyököltem és finoman szájon csókoltam. Magához ölelt, arcom a mellkasába fúrtam, amin felfedeztem néhány karmolást. Elvigyorodtam.
- Igen, te csináltad – mormolta a fülembe és puszit nyomott az arcomra.
- Eddig miért nem ünnepeltük a Szent Iván-éjt? - kérdeztem tőle érdeklődve.
- Nem jutott eddig eszembe, hogy így kéne ünnepelni – válaszolt pimaszul vigyorogva, aztán ajkát az enyémre szorította.